Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Látjátok ott fenn a képen ahogy a nap lassan elmegy aludni a fák mögé? Mert elfáradt és pihenni készül.

És látjátok, hogy a fák lombjai elsötétülnek, mert el sem tudják képzelni miért hagyja őket magukra a Napocska? Hát miért nem marad velük, miért nem símogatja őket örökké a melegével? 

A Nap is szomorkodik, mert ő legszívesebben mindig világítana és lágyan símogatna az emberek és gyerekek örömére. De ideje lassan lejár és eltűnik a szemek elől, hogy feljöjkjön valahol máshol, amit mi nem látunk, mert nem láthatunk, csak gondolhatunk rá.

Látjátok ilyen a világ és így változik örökkön örökké. Megszületünk, felkelünk és ébredünk, aztán ragyogunk mint a déli napsugár tündöklő fiatalon, mígnem egyeszercsak elindulunk és lassan eltűnünk, magunkra húzva a fák lombtakaróját.

De mielőtt még elmegyünk aludni, szeretnénk elmesélni sok mindent, ami történt velünk életútunk során, hogy emlékezzetek rá, hogy emlékezzetek ránk...Hogy szerethető legyen nektek minden, ami körülvesz benneteket és ami nem lesz az, arról tudjátok meg hogy miért nem okoz örömet nektek?

Nem könnyű. Egy okos bácsi, aki sok tanulságos történetet írt azt tartotta: "mindazt, amit tudunk, kínok és töredelmek árán tudjuk".

Hát azért akarok én is mesélni nektek, hogy megtudjátok, milyen volt régen az életünk, hogy milyen most, és milyen lehet majd, amikor már felnőttek lesztek. Honnan tudom? Nem tudom. De szeretném tudni. Ezért adom nektek ezeket a meséket. Hátha találtok bennük a válaszokat. 

Réti János

a mesemondó újságíró bá/csi/ka             

   

 

Ifjúsági park

2014.03.30

 Amikor ezeket a sorokat írom, átadásra készítik már elő az Ybl Miklós téri  Várbazárt vagy Várkert bazárt, ami a mi időnkben Budai Ifjúsági park néven vált híressé, Híressé? Legendássá. Hát gyertek el velem a 70-es évek "Ifiparkjába", mert dolgoztam ott egy nyáron. Pardon, másfél nyáron... 

 

Angyali üzenet

2013.12.23

 Úgy korrekt, ha előre közlöm, a címben szereplő angyal  nem égi lény, hanem nagyon is földi és döntő érdemei vannak abban, hogy újságíró, pontosabban írogató ember lettem.

 

 

 

"Te rongyos élet"

2012.12.17

Ti is megélitek majd, – kívánom és remélem – hogy memóriátokban a tavalyi karácsony  eltűnik, a régiek viszont, amik évtizedekkel korábban voltak, egyre tisztábban ragyognak fel. Illetve! Kialakul belőlük egy komplex karácsony lelki képernyőtökön, hóval, ajándékokkal, szeretettel és úgy látjátok majd ahogy jön az ünnep a pszicho-monitorotokon, mint egy filmet!

 

Kétféle koldus országa

2012.06.30

 Ott láttam meg Olgát – nevezzük Olgának – az orosz fababát, amint bámult maga elé a betonon. Érdekes, hogy az orosz babák rögtön felismerhetők. Mert olyan oroszosak. Olga haja frufrura volt vágva, fején kapucni, ami köpenyben folytatódott. Két keze elöl, a melle alatt egymásba volt kulcsolva, mint annak, aki hideg templomban imádkozik.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Játékterem | Hozzászólások: 2

Mesélek Máté Péterről neked

2012.02.06

 

Ismertem Máté Pétert. Nem voltunk puszipajtások, de egy közös munka összehozott bennünket, ami után még találkoztunk néhányszor és mindig örültünk a találkozásnak. Hogy én örültem az érthető, már akkor nagy sztár volt, de ő is örült és ez árulkodott arról, hogy jó ismerősök voltunk. Ahogy ezt régente fogalmazták.

 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Egyszer volt, hol nem volt | Hozzászólások: 3

Mentesítsétek lelkeinket!

2011.12.23

Hajdanában kedveseim, amikor még nem voktak IC-k, azaz InterCity vonatok, csak felírat és név nélkül, személy, sebes és gyorsvonatok közlekedtek a Magyar hazában, legfeljebb olimpiai évenként jött egy express, de azt belföldi utazásra nem lehetett igénybe venni. Nagy ünnepeken – például Karácsonykor – viszont közbeiktatott, úgynevezett mentesítő vonatokat is közlekedtetett a MÁV.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Merengések | Hozzászólások: 1

A tékozlók légiója

2011.05.04

  Sorsom rendeltetése folytán 1976 őszétől 1978 nyaráig az Újpalotán, a Bánkút utcai építőipari munkásszállón dolgoztam népművelőként. Még egyszer aligha vállaltam volna el, de ha kimarad életemből az a „kaland” akkor, most szegényebb lennék a tékozlók légiójának emlékével.

 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Egyszer volt, hol nem volt | Hozzászólások: 0

Kutyabaj

2010.11.12

Alex ott feküdt napokon át az udvar közepén – mozgásában immár nem korlátozva – régi kabátok között, szérumokkal teleinjekciózva lét és nem lét határán. És, csodák csodája, nem jöttek a macskák.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Egyszer volt, hol nem volt | Hozzászólások: 1

Az önkény dala

2010.11.10

Az Önkényt Eskának hívta mindenki a házban (persze szájról olvasandó néma artikulálással), mert állítólag 19-ben, a tanácshatalom idején, amikor, mint mondták, élet-halál ura volt a környéken, nem aláírással, hanem csak s.k.-val hitelesítette rendeleteit. Saját kezűleg döntve életről és halálról.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Egyszer volt, hol nem volt | Hozzászólások: 0

Tarzan visszatért

2010.11.09

Jobb oldalon, középtájon, a szomorú kirakat kopottas könyvtömegében ott volt a dzsungel fia! Tarzan! A borítón előtűnőben az őserdő lombjai közül, kezében kés, leeresztve, de szúrásra készen. Balra fönt majom egy ágon, jobbra körlenyomat: Kalandos Könyvek. Közepén: ára 12 forint. Papírkötésben.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Merengések | Hozzászólások: 1