Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kalandom Carlossal

2010.07.28

Kép Nosza, - gondoltam ceruzát ragadva – micsoda lehetőség, hogy egy rövidke szatírában görbe tükröt tartsak a hajdani SZOT-üdültetés megkövesedett tradiciói elé! És már folytak is a sorok a papírra. Egy levél Carlosnak arról, hogy most már világos előttem: együtt üdültünk valahol, valamikor. Arról, hogyan kapott szobát protekciósan, hogy étkezhetett az első turnusban, hogy vett részt a fakanalas táncban, az ismerkedési esten és hogy térítette el a vizibuszt Badacsonyba anélkül, hogy ez bárkinek feltűnt volna. Arról, hogy támadtak rá kiéhezett, magányos nők az üdülő árnyas parkjában. Satöbbi, satöbbi, satöbbi.

Aztán a dolgozatocska mégsem került a szerkesztő asztalára. SZOT ide, üdültetés oda, hogy mernék én nevetségessé vagy akár mosoly tárgyává tenni egy profi terroristát a nyájas olvasó előtt, amikor Moliere életművének alapja az a meggyőződés volt, hogy bírálni lehet a nagy és ennélfogva veszélyes embereket, de nevetségessé tenni soha. Mert a nevetségesség öl és azt nem szeretik megtorlásnélkül hagyni. Tudtam,  hogy a történtekhez képest Carlos már nem "praktizált", de azért úgy éreztem, nem árt óvatosnak lenni. Hátha maradt azért tartalékban nála a számomra még egy pukkancs. Jobb a békesség. Néha nem árt gyávának lenni.Kép

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.