Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Könnyek és csillagok

2010.08.18

Nagyszálló korában uraknak, üdülővé minősítése után elvtársaknak szólították a vendéget a hatalmas épületben, ami fent áll északi hegyeink majdnem legtetején. Délre néző ablakaiból, erkélyeiről jól belátható lenne a völgy, a városig, de a végtelen fenyves odasötétlett ég és föld közé.

Az épület üdülő korában évente két hónapon át, tíz napos turnusokban csoportokat hoztak a Szovjetúnióból, hogy aztán tovább vigyék őket az ország más tájaira is. A vendégek a himnuszok elhangzása, a vezetők pohárköszöntői után meg is kezdték pihenésüket  a  „testvéri”országban.

 

Kép

 

 

A csoportokban a legkülönfélébb nemzetségűek voltak, ötösével, akik soha nem jártak még nálunk, de saját köztársaságuktól nyugatabbra is alig. .

Az egyik ilyen csoporttal jött egy magyar is! Egy harmincas évei elején járó fiatalember. Hát azok a  magas hegyek talán még senkit nem láttak úgy örülni e tájnak, mint őt. Élvezte az ittlét minden pillanatát, legszívesebben magához ölelte volna az egész országot és annak minden lakóját. Szárnyalt a lelke fenyvesek között, a napok meg szárnyaltak vele. Közben öröknek hitt barátságokat kötött az éppen akkor, ott üdülő magyar vendégekkel, korra és nemre való tekintet nélkül. Tehette: szebben beszélte nyelvünket, mint sokan idehaza.

Aztán a búcsúestjükön eltűnt. Senki sem találta, hiába keresték csoporttársai és újdonsül barátai. A megoldás pedig egyszerű volt: szobája erkélyén állt, egyedül, arcát elapadni nem akaró könnyek patakocskái szántották. Messzire nézett, el a város fényei fölött, a távol hunyorgó csillagok felé.

Mint kiderült: Kárpátalján született, de még sosem járt Magyarországon. Katonának  Szibériába vitték, ahol megszeretett egy lányt, összeházasodtak, gyerekeik születtek. Azóta ott él. Több mint tíz éve próbálkozott már, hogy eljusson Magyarországra. Hiába. Nem is remélte, hogy sikerül, amikor mégis bekerült a kiválasztottak közé. Holnap továbbmennek, és most nem hagyja nyugodni, hogy lehet, utoljára látja ezt a vidéket életében. Még egyszer nem fogják küldeni, hiszen annyian várnak a lehetőségre, másként meg hogyan jönne? Szibériából!

Reggel újra sírás és búcsúzások, majd a buszok elindultak. Az épület előtt maradtak pedig nézték, hogy a messziről jött magyar integet és integet, feláll, hogy megőrizze a képet azokról, akiket valószínűleg nem lát többé.

 

Kép

 

Azóta sok hó leesett a Kárpátokon innen, meg az Urálon túl és nagyot változott a világ. Bízzunk benne, hogy előnyére. De ünnepi fények között egy csillanó ezüstnyi talán emlékezteti a régi ismerősöket őrá, akinek az arcán folydogáló könny vékony erecskéiben oly szépen tükröződtek a csillagok.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.