Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az élet játékai

2010.07.24

A filmeken, meg a mesékben az úgy szokott lenni, hogy a szépen gazdagodó családdal történik ez meg az, lélegzetelállító fordulatok és hajmeresztő érzelmek közepette.  De végül a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz megérdemelt büntetését. Mármint a mesékben. Mert az életben legtöbbször a jó nem nyeri el jutalmát, a rossz még annyira sem a büntetését és ettől lesz aztán olyan unalmas az egész.

 

A nagy regények és sorozatok cselekményében még az is van, hogy egyszer csak  átveszi uralmát a mindenható pénz, a családot szervező vagyon. Kőkemény nagyapák agonizálnak megtörhetetlen büszkeséggel, közben döntenek leszármazottaik jelenéről, jövőjéről, mi több, még múltjáról is. Feltételeket szabnak a fiataloknak, ritkábban kegyet gyakorolva unokáik felett, de mindig a „klán” érdekeit szem előtt tartva.

 

Ilyenkor aztán olajmezők jönnek, sörgyárak és birtoktestek mennek, kiadói tulajdonjogok suhognak színpadias kijelentésekben és a család ügyvédje által sűrűn lapozgatott végrendeletek oldalain. A szeretet meg egyszeriben dollárrá silányul; banki adat  lesz belőle, mert pénzben fejezik ki a mértékét.

 

Így látta ezt az a földön járó szegény ember is, aki minden isten áldotta napon – mármint egyik vasárnaptól a másik szombatig – vasúton zötykölődött át reggelente és délutánonként a tájon munkába menet, meg onnan hazafelé. Sok-sok éve már, és néhány hónapig még a nyugdíja eljöveteléig.

Kép  

És mesélt utastársainak a családról, de leginkább a kis unokáról, olyan mennyei szeretettel, amitől az a kétéves leányka valósággal láthatóvá válik a fülke utasai számára. A pici kezéről, amit a nagy tányérfogó kesztyűbe dugott, a lábacskájáról, amiről a legnagyobb rimánkodásra sem akarta lehúzni az új csizmát és loknis haja gyűrűcskéiről, amik vidáman libegtek jártában keltében az emeleti panel lakás falai között.

A hosszú utat megtett játék babakocsi pedig szinte a nap minden órájában használatba vétetik kis tulajdonosa által, úgyhogy nem hiába volt a körülményes szállítás. Nagy örömöt okozott a leánykának és az bizony tart azóta is. Mert a kocsi bizony bonyodalmasan jutott a távoli unokatestvértől az ő szobácskájáig.

 

Amikor a nagypapa meg a nagymama  legutóbb voltak látogatóban a másik lányuknál, azok megkérdezték meg tőlük, nem vinnék-e magukkal a kis babakocsit, mert jó állapotban van, az ő lányuk meg már nem játszik vele. – Hát hogyne hoztam volna, egyem meg a szívét – dörmögte gyémánt mosollyal a szemében az öreg, miközben kibámult a havas mezőkre a vonatablakon.

 

És hozta. A városi buszon az állomásig, ott át a hétvégi tömegen, fel a vonatra, annak is a peronjára, illedelmesen meghallgatva a kalauz dorgálását. Aztán minden megismételve az átszállásnál, zsibbadó karral, újabb mentegetőzések egy másik tömegben, majd a másik, már az otthont jelentő város másik busza fel- és lekászálódással, sűrű elnézéskérések közepette. De a kis kocsi megérkezett a címzetthez! – Micsoda öröm volt az annak? És hogy puszilt azzal a pici szájával! – végződött a mese. Akik hallották, talán észre sem vették, hogy egy tünde mosoly táncra perdült a szájuk szegletén. 

 

Bizony így van ez: a pöttöm lány élete másként alakulna, ha húszévesen olajfinomítót örökölne a nagyapjától, de akkor ki hozott volna neki babakocsit az Óperencián túlról.Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

zsotza04@gmail.com

(Kovács "Zsotza" Zsolt, 2010.09.17 16:27)

Kedves János! Minden tiszteletkör nélkül: szegényebbek lettünk volna az "Élet játékai" nélkül! Nagyon erős,és igaz megfogalmazás: >>"Ilyenkor aztán olajmezők jönnek, sörgyárak és birtoktestek mennek, kiadói tulajdonjogok suhognak színpadias kijelentésekben és a család ügyvédje által sűrűn lapozgatott végrendeletek oldalain. A szeretet meg egyszeriben dollárrá silányul; banki adat lesz belőle, mert pénzben fejezik ki a mértékét. "<< Milyen jó,hogy vidám a sztori vége. Köszönöm! Rendszeres olvasója: Kovács Zsolt ("Zsotza")