Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Intermezzo

2010.07.28

Az embernek könyörtelenül selejtezni kellene maga körül, de talán akkor sem lenne naprakész a környezete – morogtam magamban, miközben a hanglemezeket rakosgattam a polcon azzal az elhatározással, hogy megszabadulok a fölöslegtől. Persze ez régen volt. Túladhatam volna mindegyiken, hiszen a lemezjátszó már rég elromlott és javíttatni nem sok értelme lett volna.

Kép

 

-         Régi Tesla, ki hallgat már ilyenen zenét – suhant át rajtam, ahogy letörölgettem a készüléket, aztán  újra a lemezeket vettem szemügyre.

 

-         Venni kellene egy CD lejátszót, mert azon kívül minden egyéb kőkorszakinak számít ma már. – No, de akkor mi lesz a gyermekkori zeneélményekkel, amiket apránként összegyűjtött szinte egytől egyig.

 

Az apa szerette nagyon a zenét. Könnyűt és komolyat egyaránt, bár az utóbbiból csak azokat, amiknek fülbemászó dallamuk volt – így mondta. Verdi, Puccini, Liszt: Les Preludes és hasonlók. Vagy Rossini nyitányai. A tolvaj szarka és a többiek. És az Ave Maria. Mindkét változatban. Meg az Intermezzó a Parasztbecsületből.

 

Otthon nagy fekete zenegép kapcsolódott egy nagy fekete Philips rádióhoz, aminek zöld varázsszeme furcsa titokzatossággal, mégis barátságos biztonságot jelentve világított a szoba sarkában. Előttem van, mintha ma lenne.

A gramafon még a tűvel játszó fajtából volt. A nehéz fej végébe acéltűt kellett illeszteni és ráengedni az első barázdára. Most is látom magam előtt apát, amint kiválasztja a lemezt, óvatosan kihúzza az albumból, majd ráhelyezi a korongra. Ajka között szorítva először az új, majd kicserélés után a régi tűt és portalanítja a lemez felületét a bársony törlővel, szertartásosan. Mi meg anyával hallgattuk  a muzsikát. A korong hetvennyolcas fordulattal forott körbe-körbe és szárnyalt a zene: Jazz-orgona, a Babatündér, de a Tiger rag is, meg ilyenek.

Kép

 

Aztán hamarosan jött a negyvenötös és harminchármas fordulat, a zaphir fej, amihez már nem volt jó a régi zenegép. Modernet nem tudtunk venni és a lemezek újravásárlása lehetetlen lett volna. Így, amikor az öreg Philips elhallgatott, a zenehallgatás is befejeződött.

 

Nem sokat gondoltunk rá, akkoriban már feltűnt a televíziózás, bár mi jó darabig a közel lakó baráti családhoz, a Nyár utcába jártunk, meg a Munkásotthonba  tévét nézni.

 

Mégis, amikor felnőtt fejjel megvettem magamnak a saját immár 33-as, meg 45-ös fordulatszámú lemezjátszót, hosszadalmas gyűjtésbe kezdtem: összeszedni a zenéket, amiket annakidején otthon hallgattunk együtt, mi hárman. És ha nem is teljesen, de nagyjából összeállt a készlet, immár mikrobarázdás felvételeken!

 

Ha máskor nem, hát majd, ha öreg leszek, gondoltam akkor, majd az unokáimmal fogom hallgatni őket, hogy újra ott érezzem magam az Apolló ház  a harmadik emeleti lakásában, anyja mellett és lássam, ahogy apa cseréli a tűt, leereszti a lejátszó fejet, sercegés és árad a muzsika: a balettzene az Aidából, a Mattinata és a többi.

 

Igen, így tervezte, most meg már nemhogy a Teslát nem érdemes megjavíttatni, hanem a CD is átadja a helyét az MP3-nak, meg ki tudja még minek. A lemezek fölöslegessé lettek. Most kezdjem előről gyűjteni  mindnek a CD változatait? És ha megérem, a még újabb, meg legújabb technikához valókkal, amik már rég nem lemezek lesznek, hanem ki tudja milyen halmazállapotból szárnyal majd az Egmont? De jó lenne mégis megőrizni őket a megőrizhetetlenből!

A gyermekkor ismét egész közelről érintett meg. Pedig egyre messzebbre kerül.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

zsotza04@gmail.com

(Kovács "Zsotza" Zsolt, 2010.09.17 16:32)

Igen.... a Nagy Generáció több technikai vívmányra tekinthet vissza nosztalgiával.... Szívesen olvasom,és hallgatom az ilyen történeteket! A varázsszemes rádiókra,és a fekete-fehér TV készülékekre -a gyerekkoromból-én is emlékszem. (1970-es vagyok.) Ki gondolta volna 15 évvel ezelőtt,hogy a CD is elavul...?