Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kétféle koldus országa

2012.06.30

 A debreceni években történt. Nyár volt, meleg és délután. A munkaidő lejárt. A színháznál lévő buszmegálló felé tartottam, a Kossuth utcán. Ahhoz, ami színház oldalában van, olyan 50-70 méterre a földhivatal sarok épületététől. Na, ott láttam meg Olgát – nevezzük Olgának – az orosz fababát, amint bámult maga elé a betonon. Érdekes, hogy az orosz babák rögtön felismerhetők. Mert olyan oroszosak. Olga haja frufrura volt vágva, fején kapucni, ami köpenyben folytatódott. Két keze elöl, a melle alatt egymásba volt kulcsolva, mint annak, aki hideg templomban imádkozik. Az emberek ott jártak keltek előtte, attól függő sietséggel vagy andalogva, amennyire időhöz kellett igazítani lépteiket.

 

masolat---kossuthu--2-.jpg

 

 A Kossuth utcának ezen a részén...

Nekem nem volt sietős: a buszom, menetrendje szerint, csak kb. 7 perc múlva jött, a megállótól meg 15-20 méterre voltam. Na, ott vettem észre Olgát egy kis kirakodás közepén, ami mellett, a betonon, kinyújtott lábbal, régi, zsíros szalmakalapban férfi üldögélt.  Az ő „kínálatában” volt Olga, a körülbelül 20 centi magas, fából készült, orosz figura, valószínűleg még az egymásba rakható a Matrjoska babák előtti időkből. Volt körülötte vagy tíz más játék: plüss állatka, baba, lendkerekes autó, kereplő, felhúzható rollerozó bádog bohóc, meg ilyesmi a járdán. Egy régen volt gyerek, gyerekkori, netán unoka megunt, kidobott, valamikor örömszerző, szeretett játékai.

Olga piros ruhát, világoskék, kapucnis felsőt viselt, halvány arca körül sötét haj, benne Madonna-tekintet. Az olajfesték ahol nem kopott meg, ott elkoszosodott rajta.

Megálltam a kirakodás előtt és nézelődtem. A kalapos férfi csak annyit mondott: tessék választani, ha valami tetszik az úrnak! Nem szóltam rá semmit és ő se szólt többet, csak bámulta az utcát.

masolat---baba1--2-.jpg


Továbbmentem. Hát melyik tetszett volna, és minek? Mentem a megálló felé. Vagy tíz méterrel az áruit kínáló koldus után ült a járdán a másik koldus. Ő nem kínált semmit. Kis Tálka, talán üres, margarinos tégely volt előtte és várta, hogy dobnak bele neki valakik, valamennyit. Nem dobtak. Mentek tovább. Néha egyik másik arra járónak „beszólt”, hogy segítsen valamennyivel? A legtöbbje nem tudott segíteni…

 

Már épp elléptem előtte, amikor hallom, hogy átszól a „szomszédjának”, kiabálva, hogy mit akar azzal a sok ócskasággal? Ne röhögtesse ki magát! Azt hiszi, hogy majd venni fognak tőle?

...nem volt ilyan szép

És várt tovább egykedvűen. A másik nem válaszolt, csak őrizte a készletét.

Még nem volt a buszom ideje, ezért hirtelen sarkon fordultam és visszamentem az első koldus kirakodása elé. – Mennyi az a baba? – kérdeztem. – Adjon 150 forintot, ha gondolja és a magáé. Nem gondolkodtam, adtam neki 200-at és felvettem a babát. A megálló felé még forgattam, nézegettem, leginkább azért, hogy lássa a másik koldus: az életben igenis mindent meg kell próbálni! Másképp nem megy!

Miért lenne lehetetlen, hogy jön egy öregedő pali, akinek mégis megtetszik valami. Mondjuk a baba? Valamiért. Csak!

A kis orosz lánykának az Olga nevet adtam, mert egyszer, még Mátészalkán, ahol a családi Irodában házasságkötéseket rendeztünk, összeeskettem egy kis orosz hölgyecskét a magyar szíve választottjával. Őt hívták Olgának. Hát legyen a baba neve Olga, határoztam el és  betettem a táskámba.  

Jött is a busz. Utaztunk haza.

 

masolat---baba2.jpg

 

 Nem hasonlított rá....

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                                                 ...rá se

masolat---baba3.jpg

 

(Epilógus: Már útközben, a buszon elhatároztam, hogy ezt a kis sztorit megírom, Olga meg, miután megsúroltam és megtöröltem és megszárítottam majd oda kerül valamelyik polcomra, a könyvek elé és talán szerencsét hoz nekem. Mert, mi másért viszem haza? Aztán belekezdtem a megírásba, de valami miatt nem jutottam harmadáig se! Utána pedig nem folytattam. Olga egy darabig a polcon volt, de nagyon rusnyán nézett ki. A járdán, ott az ő világában helyesebb volt. Az egyik költözésnél aztán hagytam még azt is, hogy Olga „kidobódjon”! Most meg mégis megírtam a történetet. Na igen, de hol lehet Olga? Mi lehet  vele? És mit gondolhat rólam? Többre lett volna érdemes. Pedig kitettem az internetre is…)     

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

zsotza04@gmail.com

(Zsotza, 2013.08.04 06:18)

Köszönöm szépen!
Erős, tanulságos, igazi mai magyar történet!

kétféle koldus országa

(jani, 2012.07.11 13:38)

Előbb-utóbb mi is" Olgák" leszünk!
Kérdés , ha elkopunk hová kerülünk?! Az utcára , vagy valamelyik" elfekvőpolcra.........ha szerencsénk lesz talán valaki majd bennünk is lát még valamit és utánunk nyúl - ha nem akkor" ledobódunk"