Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Történelem és tűzoltóautó

2010.07.24

A tűzoltóautó a vásározó standja előtt volt a földre téve, a talmi hívságok tarka sokasága alatt. A műanyag zacskón át is – amibe megvédendőn csomagolták – jól látható volt, hogy piros, hogy létra, kürt, csörlő, tömlő, minden megvan rajta, pontosan úgy, ahogy az igazin. Sóvárogva néztem ezt a már – már tökéletes illúziót keltő játékszert és közben, anélkül, hogy akartam volna, fel – felszakadt bennem az én kis történetem.

 Kép

Amikor „még kis srác voltam”, az újjáépítés ellenére is nyomasztó ötvenes évek elején, a szüleimnek nem volt pénzük arra, hogy engem tűzoltóautóval lepjenek meg. Ezeket a csörgő – csilingelő kis modellek egyre az orromat lapító kirakatüvegek mögött maradtak. Ólomkatona még igen, kis váracska még igen, egyszerűbb autók, labdák még igen, de a tűzoltóautó az ábrán is külön kategóriát képzett a vágy és elérhetőség koordinátájában. Mire apám és anyám együttes keresetében esetleg szorosan elfért volna egy tűzoltóautónyi kiadás,

 én már kinőttem a földön tologatható játékok korából. Akkor már orkánkabátra, meg moherpulóverre nem tellett nekünk.

 

Amikor keresni kezdtem – a gazdasági ó-mechanizmus alkonyán, az új kiötlése előtt – és talán futotta volna legalább az egyikre, már mindkettő rég kiment a divatból.

 

Aztán megnősültem és megszületett a fiam ama gazdasági reform még távolról sem érzékelhető hajnalán. Lakásra kellett spórolni, majd szorosan beosztani a garast a törlesztés miatt, ezért aztán nem vettünk neki tűzoltóautót. Talán csak azt a picike lendkerekes szirénázós változatot, ami ugyan az idegeinket elnyűtte, de nyilván messze esett vágyai netovábbjától. Mire annyit kerestünk, hogy … na, … akkor, … most már akár …, addigra a fiam már rég nem tűzoltóautóval akart játszani…

 

 

Kép

És most itt van fél lépésnyire a lábamtól, a földön, pirosan, izgalmasan, álmodozós játszadozásra csábítóan. Most – rendszer-, gazdaság-, szemlélet és lépésváltás  közben – szóval ma még meg tudnám venni. De unokám nincs. Amikorra lesz, lehető, már újra nem tudom megfizetni sokadszor felemelt árát az alig emelkedő nyugdíjamból. Valószínünek tartom azt is, hogy a fiaméknak is már, fontosabbra kell majd a pénz. Addigra. Kinek és mikor lesz hát tűzoltóautója a leszármazottaim közül. Az unokám fiának … vagy unokájának?…

   

Ennek egyszer véget kell vetni. Nyitok magamnak egy dugi tűzoltóautó-alapot, hogy majd amikor ott lesz az ideje, csak nagyvonalú gesztussal nyúljak a pénztárcámba egy akkora piros masina akkori áráért. Aztán futás haza, unokával, tűzoltóautóval, boldogan csúszni-mászni, tologatni, szirénázni bútorok között, székek alatt, szőnyegen, szőnyegpadlón és linóleumon. Csilligó szemmel elégtételt venni az én történelmecském sok kis és nagy lemondás nyomán lett hiányérzeteiért.

 

Kép

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

zsotza04@gmail.com

(Kovács "Zsotza" Zsolt, 2010.09.17 16:51)

>>"Ennek egyszer véget kell vetni. Nyitok magamnak egy dugi tűzoltóautó-alapot, hogy majd amikor ott lesz az ideje, csak nagyvonalú gesztussal nyúljak a pénztárcámba egy akkora piros masina akkori áráért. Aztán futás haza, unokával, tűzoltóautóval, boldogan csúszni-mászni, tologatni, szirénázni bútorok között, székek alatt, szőnyegen, szőnyegpadlón és linóleumon. Csilligó szemmel elégtételt venni az én történelmecském sok kis és nagy lemondás nyomán lett hiányérzeteiért."<< Ezek a kulcs-mondatok (számomra) a történetből! Vajon mi lett azóta...? Szívből szorítok a Tűzoltó-autó Projekt sikeréért! [;<-)) Szép volt, köszönöm! Tisztelettel egy rendszeres olvasója: Zsotza