Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mentesítsétek lelkeinket!

2011.12.23


Azidőtájt még összejártak a családok hetedhét országon át, lakjon a szülő, anyós, testvér bármilyen messze! Meg visszafelé, itthonra adnak egy csomó kaját az ottani hétájiból! A házi boruk ihatatlan lesz, a pálinkával ölni is lehet, viszont az öreglány sütije utánozhatatlan! Lesz! Minden fáradtságot megér!


Az akkori családok akkori használatában lévő Trabantok, Moszkvicsok, Skodák, Wartburgok nem örültek volna mondjuk egy Debrecen – Pápa rallynak, ezért biztosnágosabb volt a vonat. (Zsigulijuk csak a gazdagoknak volt, de azok meg valami flroncs, olcsó nyugatira spóroltak, ezért inkább a kötött pályát választották. A vasút örök!)


vonat2.jpgKedves unokák, most tudósítás következik egy korabeli mentesítő vonatról, ami mondjuk Nyíregyházáról indult, (ha nem Záhonyból) – szerelvény hátsó részét, ami Mátészalkáról jött, Debrecenben akasztották az elejéhez. A székesfőváros, a Nyugati volt a végállomás.

                                               ****

Hát ünnep előtt közlekedő vonathoz nem lehet olyan korán menni, hogy ne legyen zsúfolásig tele. Ülésein boldogan tepeszkednek azok, akik valószínűleg a magyar válogatott utolsó emlírést érdemlő győzelme előtt foglalták el a helyeket és azóta várnak. Közülük egyesek már a második csirkecombot eszik a rokonoknak rántottak közül, de hát édes istenem, nem halhat éhen a férfi ember.

Meg szomjan se! A szatyrok, cekkerek oldalából előkerülnek a palackok. A barna, a zöld literes, meg az átlátszó fehér. Tele sörrel, a saját termésű borral, meg kisüstivel, ami a havertól van névnapjára a nehézségekkel küzdő nép fiának.. Szóval: glüglüglüglü és mindját változik a szociális háló húzása.

 

vonat4.jpg

Gyerkek édesdeden alszanak két ülésen elnyúlva, míg öregek hely hiányában kinn virgonckodnak a folyosón. Egy-egy ijfú, nemre való tekintet nélkül, fülbevalósan, fülhallgatóval a a fülén az oldalfalnak kókadva bámul a semmibe. Aszpikos tekintetében transzcendens átlényegülés. A jövőjén mereng

 

Ilyenkor kell a folyosón előre nyomakodni és foglalni egy talpalatnyi helyet valahol két szatyor között. Amelyik közül az egyikben egy pár élő tyúk lapul és nekitámasztottak egy bőgőtokot, a másik színültig töltve almával, ráborítva az ajándék fregoli a régen látott nagymamának.

 

Alig laposodik el a táj, alig helyezzük testsúlyunkat egyik lábunkról a másikra, amikor a mögöttünk lévő füldke közepéről a termetes matróna úgy érzi járnia kell egyet. Óvatosan átlép a fülében bömböléssel szunyókáló ifjú kinyújtott lábán és a tolóajtó fogantyújával hátbarántja a kívül támaszkodót. Az betántorodik a földön sorakozó csomagok közé, így aztán szabaddá válik az út! A högy levegő után kapkod, lehúzza az ablakot, mire a huzattól feldől a bőgőtok. Többen ötleteket mormolnak az orruk alatt arra nézve, hogy mit húzigáljon.

 

Az atyafi a másik fülkében ül talán Isonzó óta, de most ő is feláll nyújtózni, no meg azért, hogy kimentse a következő sört a táskából. E művelet során leveri a szomszét fenyőjét a csomagtartóról, az ráesik az alvó gyerekre. Szegényke ettől felriad és azt hiszi, hogy megjött a Jézuska. Csak egy tábla csokoládéval lehet megvigasztalni. Ennek a felét rákeni a mellette szorongó néni pulóverére és bejelenti, hogy neki pisilni kell! Anyukája ettől olyan arcot vág, mint Hannibál amikor megtudta, hogy hegyet kell mászni az elefántokkal..

 vonat5.jpg

Anya és gyermek sűrű bocsánatkérések közepette végigtapossa a bennülők lábát. A kicsi előre gyűri magát a WC felé, a mama utána kap és kiesik a folyosóra. Ettől felriadnak a tyúkok és lerázva bilincseiket kikelnek a szatyorból. Tesznek néhány szárnycsapást a leverőgen és riadtan pihennek meg a fregoli tetején. Ekkor jön a kalauz, belekönyököl a bőgőbe, ami automatikusan a “Csipkés kombiné” kíséretét kezdi brummogni.

 

Közben egy pocakos úr észreveszi a kocsi másik végén a régen  látott havert és Pista, Pisti, Pityukám kiáltásokat hallatva csörtetni kezd felé mindenkin és mindenen keresztül. Előnyomulása közben felrúgja az almás szatyrot, amitől a folyosó életre kel.

 

Elsőre ő maga a fregolit átölelve kiegyenesíti egy gyermekbicigli kormányát és eltűnik két bőrönd között. A matróna, almákon gőkorizva újra lerántja az ablakot. Egy távolabbi csomagtartón hármat kongat egy műanyag ajándék falióra, mjd mély hang szól ki belőle és azt mondja: “Itt London”.

 vonat5.jpg

A gyerek – egy jonatán, egy delics – hajigálni kezdi a tyúkokat, amitől azok a kalauz vállára menekülnek. Az anyuka se felállni se padlót fogni nem tud. Kétségbeesésében feltépi a bőgőtokot. Tartalma lengyel trikó, ukrán zokni és román alsógatya. Csipkés kombiné sehol. Mindenki felbolydul, csak a szólongatott Pista nem. Rezzenéstelen arccal nézi a tájat, ugyanis Artúrnak hívják, Angliából jött, egy szót se tud magyarul és mos ismerkedik Kelet-Európával.

 

-         Apukán minek kellett evvel a vonattal jönni – visítja egy szépasszony a tömeg feje fölött,

mert férje Szoboszló óta nem bír eljönni a WC ajtó elől és mindjárt Cegléd következik. – Azt mondta a rádió, hogy lesz mentesítő is!

 

-         Ez a mentesítő csókolom – nyögi a kalauz a tyúkok alól. Csak tessenk igyekezni, mert lekésik az átszállást!

 

                                                        ***

 

Ilyen időket éltünk.

 

 vonat.jpg

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

zsotza04@gmail.com

(Zsotza, 2011.12.23 12:47)

>>" A szatyrok, cekkerek oldalából előkerülnek a palackok. A barna, a zöld literes, meg az átlátszó fehér.
Tele sörrel, a saját termésű borral, meg kisüstivel, ami a havertól van névnapjára a nehézségekkel küzdő nép fiának..
Szóval: glüglüglüglü és mindjárt változik a szociális háló húzása. "<<

Nagyon jó hangulatjelentés.... ! [;-<))
Köszönöm szépen,hogy megörökítetted!

Boldog karácsonyt!

Szeretettel: Kovács Zsolt